Kjell Askildsen (1929) a norvég rövidpróza nagymestere. Egy vallásos dél-norvég kisvárosban született. 24 éves volt, mikor első novelláskötete megjelent. Apja a kötetet tűzre vetette, a városi könyvtár a kölcsönzését is megtiltotta. Az áttörést a Thomas F. utolsó feljegyzései a nagyközönség számára című novellafüzér hozta meg 1983-ban. 2009-ben elnyerte a Svéd Akadémia Északi Díját. Magyarul két reprezentatív válogatáskötete olvasható Pap Vera-Ágnes fordításában:  A thesszaloniki kutyák és az Úgy, mint azelőtt.

 

A nővérem arca

Úgy, mint azelőtt (Európa Könyvkiadó, 2012)

Árnyak leselkednek ránk a múltból komótosan. Pontosan tudjuk, hol rejtőznek, ezért olyan váratlan, amikor hirtelen meglepnek, hogy elégtételt vegyenek. Közben folyton fedezékbe vonulunk, többnyire önmagunk elől, a biztonságosnak vélt, meghitt, jó beszélgetésekkel kecsegtető kulisszák között. Zavart magányt, otthonos idegenségérzetet rejtenek a szűkszavú, elharapott mondatok, a szikár párbeszédek, elsuttogott utalások.

 

Az olvasás alapvetően magányos aktus, ezért is ígérkezik különleges élménynek egy ismeretlen helyszínen, társaságban, egy másik hangján hallgatni kedvenc szerzőnk mondatait.

Petke Emese, a Norvég Nagykövetség munkatársa

Yunus Emre Török Kulturális Intézet

Az intézetnek otthont adó épület a török állam tulajdona.

A historizáló reneszánsz stílusú palota 1882-83-ban épült Bobula János tervei alapján, aki tulajdonosa és kivitelezője is volt. A terméskőből épült, loggiákkal és karcsú oszlopokkal kiképzett homlokzata olyan szépre sikeredett, hogy az akkori közönség az Andrássy út legpompásabb házát látta benne.  Az idők során a palota belseje sokat változott, használta az Államvédelmi Hatóság és a Magyar Tudományos Akadémia is, ennek ellenére sok helyen megmaradtak az eredeti ajtók, ablakok és több helyen eredetiben csodálhatjuk meg a  dekoratív burkolatot is.

​

​35 / WC használható / nem akadálymentes