Bige Güven Kızılay (1966) gyermekként órákig az ankarai utcákon játszva, a szomszédok, boltosok, a környékbeliek védelmező tekintete, óvó karjai között nőtt fel. Irodalmat kedvelő édesanyja, idealista orvos édesapja, szeretettel teljes nagymama és nagypapa által biztosított meleg családi fészekben élte gyermekkorát. Mint a többi korabeli gyermek, Atatürk versek írásával kezdte, első emléke erről az időszakról: „Az írás valahol szerető, hűséges barátként vár rám, amikor időt szakítok rá, karjait kitárva, gyengéd szeretettel ölel át.” Négy sikeres regénye jelent meg, és Hayal Ağacım (Képzeletfám) névvel blogot is vezet.

 

Borostyánszerelem

„Ez egy szerelem története. A nagyanyámé és a nagyapámé. A tizenhat éves fiatal leány a nála tizenhét évvel idősebb bírót az eljegyzés napján látja először. Lehet szerelem a házasságközvetítés útján kötött házasságból? Nagyanyám esetében lett! Képes-e egy harminckét éves érett férfi szeretni, és ugyanannyira tisztelni is ezt a fiatal leányt? Méghozzá a harmincas években! Nagyapám képes volt!”
Ez a könyv arról szól, hogyan lehet mindent elviselni, a félelmet és a szomorúságot szeretettel oldani.

 

Az írónő regényeit a hűség, őszinteség, könyörületesség és a becsületesség hatja át, ezek azok a minőségek, amelyek az embert emberré teszik. Véleménye szerint napjaink változó világában ismét ezeket az értékeket kell megtalálnunk bensőnkben.

Abdikoğlu Török Johanna, a Yunus Emre Török Kulturális Intézet kulturális-művészeti koordinátora