José Saramago (1922–2010) az egyik legismertebb kortárs portugál prózaíró. 1947-ben megjelent első könyvét számos nagy ívű regény követte. A 80-as, 90-es években született, történelmi tematikájú regényeit később egy jellegzetesen posztmodern, utópikus próza váltja fel. Számtalan díjat kapott, 1998-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Összetéveszthetetlen, egyedi regényformájával, sajátos, barokk-posztmodern narrációs technikájával, összetett történelemszemléletével, éles iróniájával a portugál próza egyik legmeghatározóbb alakja.

 

Tetőablak

(Európa Könyvkiadó, 2013)

Az 50-es években íródott, korai regény évtizedekig kéziratban maradt és csak Saramago halála után, 2011-ben adták ki. A Tetőablak még a nagy realista-naturalista regénykánonhoz kötődik, a középpontjában egy lisszaboni bérház és annak lakói állnak. A derék susztert és feleségét leszámítva, a ház hat lakásában élő kis- és középpolgári családok életét a kudarc, a frusztráció, a csalódottság és a bizonytalanság jellemzi. Az egyes karaktereket és az emberi kapcsolatokat a kisstílű játszmák, az irigység és a gyűlölet, valamint az állatias ösztönök és vágyak határozzák meg. Már ebben a korai regényben is felfedezhetők a sajátos Saramago-stílus bizonyos elemei, az íróra jellemző társadalmi érzékenység, a filozofikus reflexiók és a feszült, erotikus töltés.

 

Az idei mágikus Irodalom Éjszakáján a portugál irodalmat egyik legjelentősebb művelője, az 1998-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, José Saramago prózája képviseli.

João Miguel Henriques, a Camões Intézet Portugál Nyelvi Központ igazgatója