Agota Kristof
1935-ben született, Kőszegen töltötte gyerekkorát. Első verseit 14 évesen írta. 1956-ban férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba emigrált és Neuchâtelben telepedett le, ahol sokáig óragyári munkásként dolgozott. 1986-ban, francia nyelven jelent meg első regénye, Le Grand Cahier (A nagy füzet), amely egyes irodalmárok szerint a 20. század egyik legfontosabb regénye. Kristof műveit csaknem 40 nyelvre fordították le. 2011-ben bekövetkezett haláláig Neuchâtelben élt, hagyatéka a berni Svájci Irodalmi Archívumban található.

 

A nagy füzet

Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, akit mindenki csak Boszorkának hív. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat egy nagy füzetbe. Feljegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Szívük megkeményedik, testük megedződik, így életben maradnak – de milyen áron?

  

Hadd idézzem Esterházy Pétert: "Agota Kristof nem magyar szerző, hanem svájci vagy francia, minthogy franciául ír. Azonban az emlékei magyarok, a táj, amit a szemében hordoz, magyar. Ami nem érték vagy érdem - hanem nagyon érdekes. Hogy van egy nem magyar író, aki magyar könyveket ír, hogy messziről nézi valaki ugyanazt, amit mi innét." 

Hambuch Dóra, a Svájci Nagykövetség munkatársa