ALEK POPOV

Alek Popov bolgár író 1966-ban született Szófiában. Filozófia és bolgár nyelv és irodalom szakon végzett a Szófiai Ohridai Szent Kelemen Egyetemen. A Nemzeti Irodalmi Múzeum munkatársaként dolgozott, később a londoni Bolgár Nagykövetség sajtóattaséja volt. Jelenleg a Gyerekkönyv Házának igazgatója, a bolgár PEN-klub sajtótitkára, a Bolgár Írók Egyesületének tagja, a Bolgár Tudományos Akadémia Művészeti Tagozatának levelező tagja.

11 önálló kötet szerzője. Több irodalmi díj birtokosa, többek között rövid krimi elbeszélésért, fantasztikus témájú elbeszélésért, valamint rövid elbeszélésért járó díjnak.

 

TESTGYOMOK

Blődli, geg, travesztia:ez ugrik be elsőnek, amikor az ember Alek Popovot olvas. Popov nem mereng vagy filozofál a múltról, nála nincs múltfeltárás és társadalomkritika, az abszurdra jellemző pontos és hiteles leírásokból mégis kizáróan tudjuk, hogy novellái az államszocializmus és az átmenet bizzár világát sejtetik. Olyan dolgokat ír meg, amelyek sosem történtek meg, de utólag senki sem lepődne meg, ha megtörténtek volna. Vagyis a szerző szerint a legutóbbi pár évtized egyetlen közös vezérfonala az abszurditás, amit úgy tud megragadni vagy birtokba venni, ha a történelmet újra kitalálja, átírja egy egészen más fajta történetté. Két évtizeddel a „nagy narratíva” halála után Alek Popov prózájában kivégzi a témát, az államszocializmus témáját, s helyben lépeti a történetet, mely többé nem értelmezi, hanem újraalkotja a multat. És ennyi év távlatából ez legalább annyira valóságos, mint maga a megélt közép- és keleteurópai valóság.

 

„…Vajon hogyan öregednek meg az emberek: az idővel, fokozatosan, vagy ez valami gonosz varázslat, amely egyes emberekkel megesik még gyermekkorukban vagy ifjúságuk alatt? Mi különböztet meg másoktól? A realitás vagy a mi álmaink? Van lelkünk, vagy számítások közepette nem jut eszünkbe magunkba nézni?
Vajon hogy néz ki a lelkünk: felszáll, vagy kikúszik, amikor elhagyja testünket?
Mit szeretünk meg a másikban? Azt, ami ő valójában, vagy azt, amit mi adunk hozzá?
Hogyan működnek a varázslatok? Én csak az utóbbi kérdésre tudom a választ – a jó varázslatok csak akkor működnek, ha hiszünk bennük…”

​

Olga Popova, Bolgár Kulturális Intézet

 

MOME, TEXTIL-MŰHELY

A Kinizsi utcai MOME műhelyek az Iparművészeti Múzeummal egy időben épültek, 1896-ban, hogy az akkori  Iparművészeti Iskola műhelyeinek és a tanulóknak helyet adjanak. A Textiltervező tanszék szabászati műhelyét és konzultációs termét a 25 évet ott oktató Munkácsy díjas tervező  után  „Sárváry Műteremként”  is emlegetik.

​

​

30 fő / WC van