Antoine Wauters (1981) francia nyelvű belga író, forgatókönyvíró, az utóbbi évek belga irodalmának egyik izgalmas felfedezettje. Tanárként kezdte a pályáját, első versgyűjteménye 2008-ban jelent meg. Nos mères (Anyáink) című első regénye 2014-ben látott napvilágot. A mű mind a közönség, mind a kritikusok körében sikert aratott, és a Frankofónia öt kontinense díj döntősei közé is bekerült, ami meghozta számára az ismertséget. 2018-ban két regénye jelent meg: a Pense aux pierres sous tes pas (Nézz a lábad elé) és a Moi, Marthe et les autres (Én, Márta és a többiek). Mindkét könyv lelkes fogadtatásban részesült. A Nézz a lábad elé bejutott a Prix Décembre döntőjébe, és elnyerte a Második regény díjat.

 

Nézz a lábad elé

Egy ismeretlen nevű országban járunk, amelyet egymást követő diktátorok próbálnak modernizálni. Itt él a szüleik farmján, a pusztaság kellős közepén egy ikerpár: egy fiú és egy lány. Marcio a földeken dolgozik kemény, erőszakos apjukkal, Léonora pedig anyjuknak segít a háztartásban. Alig tizenkét évesek, szinte elválaszthatatlanok, és a játékaik gyakran tiltott területre tévednek. Egy este, amikor az istállóban heverészve egyre bizalmasabb testi közelségbe kerülnek, felbukkan az apjuk, és rájön, hogy igaz, amit régóta sejtett... A szülők elválasztják egymástól az ikereket. Hosszú és bizonytalan kimenetelű harc kezdődik, amelynek célja önmaguk újra felfedezése, a szabadság megszállott keresése.

 

Bíró Péter (1964) mintegy 30 művet fordított, többek között az alábbi szerzők tollából: Honoré de Balzac, Simone de Beauvoir és Adeline Dieudonné.

​

Regényében Wauters egy képzeletbeli világot teremt, amelynek nyugalmát politikai instabilitás, emberi és gazdasági konfliktusok kavarják fel, és ez a távoli, disztópikus világ akár a miénk is lehetne. A Nézz a lábad elé reménykiáltás, himnusz az engedetlenséghez és a mindent felforgató, őrült szerelemhez.

Stéphane Carlier oktatási és kulturális ügyvivő, Wallonie – Bruxelles International