Ulrich Alexander Boschwitz (1915–1942) Berlinben született. 1935-ben édesanyjával Svédországba emigrált. Ott jelent meg első regénye, melyneke sikere tette lehetővé számára, hogy a párizsi Sorbonne Egyetemen tanuljon. Családjával többször kellett lakhelyet változtatnia. A háború kitörése előtt zsidó származása ellenére ellenséges ország polgáraként internálták a  Man szigetre, ahonnan 1940-ben Ausztráliába hurcolták. 1942-ben, Angliába tartó hazaútja során a hajót egy német tengeralattjáró elsüllyesztette, a támadásban a 27 éves Boschwitz is életét vesztette. Bár mindkét regényét német nyelven írta, Németországban csak 2018-ban és 2019-ben jelentek meg először a művei.

 

Az utazó

(Jelenkor, 2018)

A regény Otto Silbermann történetét meséli el 1938 novemberében, aki a Kristályéjszaka másnapján kénytelen elmenekülni Németországból. Köztiszteletnek örvendő zsidó kereskedőből egy csapásra otthonától, vagyonától megfosztott üldözött lesz. Boschwitz 1938 novemberében, huszonhárom évesen, néhány hét alatt vetette papírra Az utazó kéziratát, mely angol fordításban jelent meg 1939-ben. A háború után többen megpróbálták kiadatni az eredeti német szöveget, sikertelenül. Majd 2018-ban a Klett-Cotta kiadó talált rá újra, és az év irodalmi szenzációja lett.

​

Blaschtik Éva (1956) Budapesten él. 1980 óta a Corvina Kiadó szerkesztője, műfordító. Többek közt Ilse Aichinger, Jean Améry, Ulrich Alexander Boschwitz, W. G. Sebald, Jenny Erpenbeck, Melinda Nadj Abonji, Maxim Biller és Robert Seethaler műveit ültette át magyarra.

​

Az utazó című regény egy különleges, Németországban sokáig ismeretlen alkotás. Majd nyolc évtizednek kellett eltelnie, hogy a mű mint kordokumentum újra felidézzen egy vészkorszakot. A regény most is aktuális, hiszen felkavaró módon mutatja be egy menekült életet úgy, hogy semmit sem veszített aktualitásából.

Dr. Evelin Hust, a Goethe-Institut Budapest igazgatója