Andrzej Stasiuk (1960) Varsóban született. A lengyel irodalom világhírű fenegyereke, az írói középnemzedék kiemelkedő alakja. Prózaíró, esszéista. Könyveiért számos irodalmi díjat, rangos szakmai elismerést kapott Lengyelországban és világszerte. Műveit számos nyelvre lefordították, a legtöbb magyarul is olvasható. Stasiuk olyan szereplője a lengyel irodalmi életnek, aki nemcsak a könyveivel hat, személye körül legendák képződtek.

 

Hogyan lettem író – Kísérlet szellemi önéletírásra

(POKET, 2020)

Stasiuk a személyéhez fűződő legendákról mesél e műben. Felidézi a hetvenes évek második felét: az olvasó már az első mondatok után a Varsó óvárosában nomadizáló hippik között találja magát. Valószínűleg soha nem váltak volna felnőtté, ha nem szól közbe a történelem: a Jaruzelski-korszak és a hadsereg. Stasiuk regényét a lengyel Útonként is jellemezhetnénk. Tömény könyv stoppolással, alkohollal, kimaradással az iskolából, dezertálás miatt másfél év katonai börtönnel és sittes sztorikkal, koncertekkel, random olvasmányélményekkel és haverokkal.

 

Pálfalvi Lajos (1959) lengyel és orosz irodalmat fordít, monográfiát írt a lengyel emigráns prózáról és Gombrowicz életművéről. Lengyel irodalmat tanít a PPKE Lengyel Tanszékén, a lengyel esszéiskola mellett a posztkolonializmus közép- és kelet-európai változatával foglalkozik.

​

A könyv minden korosztály számára érdekes lehet – az idősebb, autóstoppolós nemzedék számára az íróval való közös nosztalgiázás miatt, a fiatalabbaknak pedig, hogy megismerjék a szüleik által ismert, retró hangulatú Lengyelországot.

Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatója