Meir Shalev (1948) Nahalalban, Izrael első mosavjában született. Katonai szolgálata során részt vett a hatnapos háborúban. Tanulmányait a jeruzsálemi Héber Egyetemen végezte, ahol pszichológiát tanult, ezt követően újságíróként, valamint különböző rádió- és televízióműsorok házigazdájaként vált ismertté hazájában. Íróként 1982-ben debütált egy gyermekeknek szóló kötettel; a későbbiekben is rendszeresen publikált gyermekkönyveket, számos esszé és regény mellett. Ma Izrael egyik legünnepeltebb regényírója, könyveit több mint húsz nyelvre fordították le.

 

Egy galamb és egy fiú

(Helikon Kiadó, 2019)

Az Izrael állam 1948-as kikiáltását követő háborúban – melyek során még postagalambok segítették a harctéri kommunikációt – egy halálosan megsebesült fiatal galambász útjára engedi utolsó madarát, búcsúajándékot küldve távoli kedvesének. A fiú tragikus története szárnyra kap, és generációkon átívelve kíséri végig egy középkorú, az ország madarait jól ismerő idegenvezető életét, aki kudarcba fulladó házasságából menekülve, haldokló édesanyja végakaratának engedelmeskedve épp álmai házát igyekszik megtalálni, melynek során újra találkozik egykori szerelmével. 

 

Rajki András (1950, Budapest) a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanított 1995-ig, ezt követően tolmácsként és fordítóként dolgozott. Többek közt Amos Oz (Félálom, Párduc a pincében, Tel-Iláni történetek, Júdás) és David Grossman (Egy ló bemegy a bárba, Futni valakivel, Csak játszik velem az élet) izraeli szerzők műveit fordította magyarra.

 

Az Énekek énekét idéző, lírai szépségű nagyregény érzékletesen hullámzik a biblikus örökkévalóság és szerelem egymásra felelgető párbeszédében.

Pusztai Hédi projektkoordinátor, Izraeli  Kulturális Intézet