Arnon Grunberg (1971) Amszterdamban, németországi gyökerekkel rendelkező zsidó bevándorlók családjában született. Édesanyja holokauszt-túlélő volt. 1994-ben debütált az Uborkaszezon (Blauwe Maandagen) című regénnyel, amely elnyerte a legjobb első regény Anton Wachter-díját. A kritikusok lelkesedtek, "groteszk komédiának, a holland irodalom ritkaságának" nevezték. 2000-ben ő volt az első, aki ismét elnyerte ezt a rangos díjat, de ezúttal álnéven, a Kopaszságom története (De geschiedenis van mijn kaalheid) című regényéért. Termékeny és sokoldalú szerző, számos regénye mellett újságcikkeket, esszéket, verseket, forgatókönyveket és színdarabokat írt. Műveit 30 nyelvre fordították le.

 

Anyajegyek

(Gondolat Kiadó, 2020)

Hannelore, Arnon Grunberg édesanyja 2015-ben hunyt el. Kapcsolatuk szimbiotikus volt. Még mielőtt anyja végleg megbetegedett volna, Grunberg bejelentette, hogy egy időre haza akar költözni. „Megtelepedett” anyja házában, és írt az élményeiről. Egy évvel az asszony halála után megjelent új jelentős regénye, az Anyajegyek (Moedervlekken). A könyv semmilyen értelemben nem azt kínálja, amire az olvasó számít. Borotvaéles stílusával Grunberg egyszerre kacagtatja és megríkatja az olvasót. Az Anyajegyek Arnon Grunberg nagy kísérlete, hogy édesanyját és önmagát is életben tartsa – az irodalom révén.

 

Wekerle Szabolcs (1973, Budapest) műfordító, újságíró. 1997 óta jelennek meg fordításai elsősorban holland nyelvből. A Magyar Hang című hetilap szerkesztője.

​

Arnon Grunberg a kortárs holland irodalom egyik kiemelkedő, nemzetközileg is elismert alakja, aki – figyelemreméltó írói munkássága mellett – gyakran szólal meg aktuális társadalmi és politikai ügyekben, mindig a nemes európai humanista hagyományok szellemében.

Zech Gábor kulturális és sajtó tanácsadó, Holland Nagykövetség