Thomas Bernhard (1931–1989) Ausztria egyik legelismertebb és egyben legvitatottabb szerzője, aki idén lenne 90 éves. Gyermekkorát egy rotterdami gyermekotthonban, majd anyai nagyszüleinél töltötte. Hamar elkezdte saját útját járni, s életének 58 évében gazdag életművet hozott létre. Versei, novellái, színdarabjai, regényei magyarul is megjelentek. Humorával és szarkazmusával kegyetlenül leleplezi a hazugságokban élő embert, a képmutató társadalmat, saját hazáját, Ausztriát sem kímélve. Életét irodalmi díjak és hangos botrányok kísérték.

​

Önéletrajzi írások – A pince

(Ab Ovo, 2007)

Thomas Bernhard gyermekkorát és fiatalságát, életének eme meghatározó időszakát az emlékezés kezdeteitől a grafenhofi tüdőszanatórium végleges elhagyásáig ötrészes önéletrajzi műben örökítette meg, a rá jellemző sajátos iróniával. Figyelemmel kísérhetjük az író nagyapa, Johannes Freumbichler hatása alatt felnövő fiatalember sorsát: a háború, a kollégium, a gimnáziumi tanulmányok, a kereskedősegédi munka, a betegségek, a kórtermek, a szanatóriumok viszontagságait. A pince a sorozat harmadik része, melyben az író elhagyja a megszokott polgári kereteket, a gyűlölt salzburgi gimnáziumot és elmegy szakmát tanulni, ami teljesen új perspektívákat hoz életébe.

 

Szijj Ferenc (1958) József Attila díjas költő és műfordító. Szegeden végzett magyar-német szakon. 1989 és 1996 között a Nappali ház irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztője volt. Heinrich von Kleist, Franz Kafka, Thomas Bernhard, W. G. Sebald, Robert Menasse és sok más kortárs szerző művét fordította magyarra.

​

Thomas Bernhard magával ragad: egyszerre személyes és összefüggéseket láttató. Az ötvenes évek Salzburgjában vagyunk, ahol 16 évesen az önállóság útjára lép. Itt indul el az álmok megvalósítása felé, miközben társadalmi szempontból lent van, szó szerint a pincében.

Robert Sereinig, az Osztrák Kulturális Fórum igazgatóhelyettese