Katarína Kucbelová (1979) elsősorban költőként ismert. Prózai debütálása, a Főkötő című regénye (2019) előtt négy verseskötete jelent meg: Duály (Kettősök, 2019), Sport (2006), Malé veľké mesto (Kis nagyváros, 2008) és Vie, čo urobí (Tudja, mit fog tenni, 2013). A Főkötőben társadalmi mélyfúrást végez, különös tekintettel a sztereotípiákon, vagy épp meggyőződésen alapuló kis- és nagyközösségi fehér felsőbbrendűségre. A regényt beválogatták az Anasoft litera irodalmi díj első tíz helyezettje közé, és elnyerte a Pravda napilap olvasói díját.

​

Főkötő
(Womanpress, 2021) 

A regény egy Felső-Garam menti falu történetét meséli el a nyolcvan éve ott élő hősnő sorsán keresztül. A dokumentarista-szépirodalmi kötet szerzője meg akar tanulni valami fölöslegeset, és úgy dönt, hogy ez a helyi női viselet részét képező főkötő készítése lesz. Két éven át havonta elutazik Pozsonyból a folklórhagyományokat gondosan ápoló Šumiacba, és ez alatt az idő alatt sok mást is megtud nemcsak az elnéptelenedő hegyvidéki falu életéről, hanem önmagáról, a népi kultúráról, a romákkal való együttélésről és a sztereotípiákról, melyek egy része az ő gondolkodását is meghatározza.

​

Mészáros Tünde (1970, Pozsony) szabadúszó műfordító. Elsősorban kortárs szlovák és cseh irodalommal dolgozik. A prágai Károly Egyetemen diplomázott. Tagja a Magyar Műfordítók Egyesületének, a Szépírók Társaságának és a Bázisnak. Szereti a hüllőket és a kétéltűeket.

​

A kötet címe lakonikus, mégis számos gondolatot sejtet. Milyen jellegű főkötő ez? A viselet része? A szabadság elvesztésének metaforája, mint a menyasszonyi fejfedőnél? A mű, mint a hímző kreativitására nyitott főkötő, úgy tárul fel előttünk.

Michaela Panisová Ležáková igazgatónő, Szlovák Intézet