Adeline Dieudonné (1982) Brüsszelben élő író és dramaturg. Első, Amarula című novellája elnyerte a Walloni-Bruxelles Szövetség 2017-es nagydíját és szintén 2017-ben jelent meg két librettója is (Egyedül a sötétben és Bonobo Moussaka) a Lamiroy kiadó gondozásában.

A valóélet az első regénye (L’Iconoclaste kiadó), amely elnyerte a Victor Rossel-díjat, a Fnac Regény-díját és a középiskolások Renaudot-díját. A mű 150 000 ezer eladott példánnyal büszkélkedhet és 20 nyelvre fordították le vagy fordítják éppen.

 

A valóélet

„Odahaza négy szobánk volt. Az enyém, a Giles nevű öcsémé, a szüleimé és a hulláké.“ Ez az a valóság, amelyet a regény elbeszélője, egy 10 éves kislány elutasít.

Az apja, aki szenvedélyes vadász, a házuk egyik szobájában tartja kitömve az általa legyilkolt állatokat. Szinte mellékesen van persze egy felesége is, egy tehetetlen «amőbaszerű» asszony, akit folyamatosan ver és megaláz. Attól kezdve, hogy egy tragikus esemény mélyen megrendíti Gilles-t, az elbeszélő hat éves kisöccsét, neki csupán két célja marad: valahogy felnőni ebben a kegyetlen apa által elnyomott, megkínzott családban és megmenteni a kis öccse lelkét. Hogy mindez hogyan lesz lehetséges? Visszamenekül a múltba.

 

Egy igazán belga regény, amely egyszerre ártatlanul naiv és rémisztő, lírai és beavatás jellegű, kegyetlen és gyengéd, naturális és szürreális, és amely egyaránt szól a testvéri szeretetről, a férfiak erőszakosságáról, a szexualitás felfedezéséről és a kvantumfizika iránti szenvedélyről. Egy igazán megkapó történet, amelyet feltétlenül el kell olvasni...

Stéphane Carlier oktatási és kulturális ügyvivő, Wallonie-Bruxelles International